(
Dol
ák-
Saly Róbert )
Nekem az a nap oly fontos volt, mikor el
õsz
ör megl
áttam,
Az a film csak r
óla sz
ólt, soha nem felejtem el.
Fej
én ékes tolld
ísz, komoly arc
án nyers er
õ,
Azt gondoltam akkor, hogy a p
éldak
épem õ.
De a csoda hamar k
ödd
é v
ált, mikor azt olvastam egyszer,
Hogy a f
õh
õs kital
ált, soha nem is l
étezett.
Egy Karl May nev
û ember agya hozta l
étre õt,Úgy éreztem akkor, hogy a vil
ág összed
õlt.
Winnetou a pr
érin
Sose lovagolt,
Persze csak az
ért nem,
Mert lova se volt.
Winnetou e Föld
ön
Még sohase j
árt,
Winnetou csak álh
õs,Égeti mag
át.
Winnetou az isten volt nekem, akit ut
ánozni kezdtem,
Mokaszint viseltem, s n
éha azt mondtam, hogy "uff".
Az ajt
ó m
ög
ül lestem, hogy a b
öl
ény h
átha j
ön,
Nem f
éltem, mert tudtam, hogy a v
ég
én lel
öv
öm.
Winnetou a b
átor,
Aki sose f
élt,
Persze csak az
ért nem,
Mert sohase élt.
Winnetou csak álom,
Nem igazi l
ény,Sátra soha nem volt,
Kir
öh
ög
öm én.
Winnetou a legjobb
Apacs indi
án,
Ki hiszi el így ezt
Még ezek ut
án?
Winnetou-ra m
égsem
Haraguszok ám,
Sz
ülinapja nincsen,
Szomor
ú tal
án.
Transcribed by IITI
|